Az anyák napja története

Kevés olyan szívmelengetô ünnep van, mint az anyák napja. Ekkor köszöntjük édesanyáinkat, megköszönve nekik mindazt a szeretetet és gondoskodást, mellyel születésünk óta elhalmoztak bennnünket.
A hagyomány kezdetei:
Az anyák tiszteletére rendezett ünnepségeket elõször az õsi Görögországban tartottak, tavaszonként. Kegyelettel adóztak az istenek anyja, Rhea elõtt. A XVII. századi Angliában az édesanyákat az Anya-vasárnapon köszöntötték, mely a nagyböjt negyedik hétvégéjére esett.

Az anyák napja tengerentúli története:

Az Egyesült Államokban Julia Ward Howe vetette fel az Anyák napja gondolatát 1872-ben. Úgy vélte, hogy ezt az ünnepet a béke jegyében lehetne tölteni. Az Anyák napja hivatalos megtartásának véghezvitelét a Philadelphiában élõ Anna Jarvisnak tulajdonítják. Ezt az ügyet édesanyjára való megemlékezésnek szánta, aki 1905-ben hunyt el, és aki a XIX. század végén megpróbálta létrehozni az Anyák barátságának napját. Ezzel a polgárháború sebeinek gyógyulását igyekezett elõsegíteni. Két évvel anyja halála után Jarvis tartott egy, az elhunyt tiszteletére szóló ceremóniát. Ez annyira megindította, hogy hozzáfogott egy kampányhoz, melyben az anyák tiszteletére szánt hivatalos hétvégét kívánt kineveztetni. Elsõként 1910-ben, Nyugat-Virginia államban ünnepelték az Anyák napját. Egy évvel késôbb már szinte minden állam jegyezte ezt a napot. 1914-ben Woodrow Wilson elnök hivatalosan is bejelentette, hogy az Anyák napját, nemzeti ünnepként, minden évben május második vasárnapján fogják tartani.

Érzelembõl haszon?

De Jarvis sikere nemsokára visszájára fordult. Sõt, 1923-ban keresetet nyújtott be, hogy állítsák le az Anyák napi fesztivált. Felbõszítette ugyanis az elüzletiesedés. Az egyik, háborús anyákkal tartott összejövetelen az asszonyok fehér szegfût árultak, hogy így gyûjtsenek pénzt. Nem ezt akartam - mondta Jarvis, aki egyébként a fehér szegfût választotta az anyák szimbólumának. A szép érzelmek napját akartam létrehozni, nem pedig a haszonszerzését - jelentette ki.

Az anyák napja édesanyja:

Jarvis asszony 1948-ban, teljesen visszás helyzetbe kerülve, 84 évesen halt meg. Gyermeke soha nem született, mert egész életét arra áldozta, hogy megakadályozza az általa alapított ünnep üzletté válását. Halála elõtt úgy nyilatkozott, hogy sajnálja, hogy valaha is belefogott az Anyák napja létrehozásába. Közben pedig májusonként szobáját megtöltötték a világ minden tájáról érkezõ üdvözlõlapok. Az emberek végül is õt tekintették az anyák napja anyjának.

A mai helyzet:

Manapság, Jarvis igyekezetének hála, illetve késõbbi ellenségeskedése ellenére, évente egyszer szerte a világon megemlékeznek az édesanyákról. Bár nem esik mindenhol ugyanarra az idõpontra, például Dániában, Finnországban, Olaszországban, Törökországban, Ausztráliában és Belgiumban ugyanabban idõben tartják az Anyák napja ünnepét, mint az Egyesült Államokban: május második vasárnapján. Nálunk az elsõn.
Forrás: Nõk Lapja