Veress Miklós: Mese a Mikulásról

Hókastélyban jéglakás:

Ott lakik a Mikulás.

Szél a szánja - mégse fázik
Úgy röpül egy messzi házig.

Csengöje a hópehely.

Szánkójának énekelj,

Mintha dallal idehúznád,

S tedd ki ablakba a csizmád.

Ne lesd meg a Mikulást,

Rajta varázs a palást:

reggelig magadban,

Mert ha eljön, láthatatlan.

Hogyha tudnád, hol lakik,

S odaérnél hajnalig,

Jutnál mesebeli tájra

Elolvadna palotája.

Megriadna és tova

Röpítené fagylova,

A helyén meg, idenézz csak,

Sírdogálna ezer jégcsap.

Ne lesd meg a Mikulást
Hadd suhogjon a palást,

Jöjjön, jöjjön láthatatlan

Éjszakában és havakban.

Táncolj, örülj, énekelj,

Mint kerengö hópehely.

Csengöjüket fenyök rázzák
Telis-teli cipöd, csizmád.