Sopron nyugat-magyarországi város, a Fertő-tótól délre, a Soproni-hegység aljában az Ikva patak mentén.
A város címere: álló, háromszögpajzs vörös mezejében ezüst pecsétnyomat látszik, melynek kettős ezüst körgyűrűjében, a pajzsfőbe rajzolt máltai kereszttől indulva capitalis írással "SOPRON CIVITAS FIDELISSIMA" körirat olvasható (Sopron a leghűségesebb város). A pecsét képmezejében ezüst kváderkövekből emelt vár lebeg védőfalán öt fekete gótikus ablakkal, a falkoronán öt védőorommal. A védfalból két alacsonyabb, egy-egy ablakkal megbontott torony között középütt, egy magasabb két ablakú torony növekszik. Mindhárom torony ostrompárkányzata háromormú. A pajzsfő jobb oldalán négyágú arany koronát viselő szembenéző, vágott női fej jelenik meg arany glóriába foglaltan, baloldalában pedig szintén arany glóriában dús bajuszú és szakállú, vágott arany férfifő látszik. A pajzstalpban jobbra hajló, jobbra rövidebb, balra hosszabb lombú arany olajág lebeg. A városcímer uralkodó motívuma a pecsétkép, melynek köriratát az 1921 decemberi -- a Magyarországhoz csatlakozás mellett döntő -- nép-szavazás után 1922-ben az országgyűlés így iktatott törvénybe (29.tc.). Ez a hűség azonban sokkal régebbi keletű.
Már a 10-11. századtól - emléküket máig helynév őrzi - lövérek (íjászok) őrzik erre az ország határait, sőt 1071-ben a soproni dandárok (agmina) Jan ispán vezérletével még a déli (szerémségi) honvédő harcokban is részt vesznek. "Köszönetet érdemlő hűségükért" erősíti meg már 1277-ben IV. László a város polgárainak kiváltságait. 1440-ben is a legitim uralkodó, a csecsemő V. László pártját fogják. Mátyás király pedig 1483-ban hálából saját királyi házát ajándékozza a városnak. A török időkben fontos utánpótlási bázis, olykor királyi (1625: III. Ferdinánd) máskor királynéi (1622: Eleonóra; 1681: Eleonóra) koronázó város, ugyanezekben az években országgyűlési székhely is. Mindezek szerves következménye az 1921-es választás és az 1922-ben elnyert, törvényileg szentesített cím. A pecsétképet alkotó vár a város több ezer esztendős történetét idézi fel. Vidéke ősidők óta lakott, várát - amely a mai Erdburger (Földvári) - dűlő-ben állhatott - a kelta-kor előtt építhették, ugyanis kelta neve Scarbantia már "szétszórt, elpusztított erősséget" jelent. Ezt az elnevezést a rómaiak is átvették és a várost Pannónia egyik legvirágzóbb településévé fejlesztették. A 4. század végétől lehanyatlott, de hogy soha el nem néptelenedett, bizonyítja 845. évi említése, Oudinburch, e név ugyanis a kelta elnevezés német tükörfordítása. Városfalával, bástyáival, tornyaival, gótikus és azóta átépített templomaival, kolostoraival, iskoláival, középületeivel és műemlékeivel Sopron legépebben fennmaradt városunk, sőt magistratusának teljes okleveles anyaga is megőrződött a mai napig.
A kapu nélküli városfal a polgárok öntudatát, autonómia igényét, évezredes önvédelmi beidegzettségét, összetartozás-tudatukat, egészséges lokálpatriotizmusukat fejezi ki, a fal és a tornyok nyitott ablakai ugyanakkor a nyitottságot, minden új, épületes törekvés befogadásra való készséget, a világra tárulkozást mutatja. A pajzs pecsétképen kívüli motívumai a hazai Szűz Mária-kultusz jegyében fogantak. A koronás Mária különlegesen megrajzolt képe a lorettói litánia "Regina"-ciklusát idézi, annak is számunkra legfontosabb, csak Magyarországon felhangzó elemét a "Magyarország Nagyasszonyát" (Patrona Hungariae) . A (mennyei) arany olajág is őt jelképezi, aki a "Béke Királynéja" (Regina Pacis). És mivel legszentebb szerepe, hogy ő volt "Istennek Szent Anyja" (Sancta Dei Genetrix), értelemszerűen került Jézus Krisztus ugyancsak míves portréja a bal pajzsfőbe.
forrásanyag: sopron.hu
A város címere: álló, háromszögpajzs vörös mezejében ezüst pecsétnyomat látszik, melynek kettős ezüst körgyűrűjében, a pajzsfőbe rajzolt máltai kereszttől indulva capitalis írással "SOPRON CIVITAS FIDELISSIMA" körirat olvasható (Sopron a leghűségesebb város). A pecsét képmezejében ezüst kváderkövekből emelt vár lebeg védőfalán öt fekete gótikus ablakkal, a falkoronán öt védőorommal. A védfalból két alacsonyabb, egy-egy ablakkal megbontott torony között középütt, egy magasabb két ablakú torony növekszik. Mindhárom torony ostrompárkányzata háromormú. A pajzsfő jobb oldalán négyágú arany koronát viselő szembenéző, vágott női fej jelenik meg arany glóriába foglaltan, baloldalában pedig szintén arany glóriában dús bajuszú és szakállú, vágott arany férfifő látszik. A pajzstalpban jobbra hajló, jobbra rövidebb, balra hosszabb lombú arany olajág lebeg. A városcímer uralkodó motívuma a pecsétkép, melynek köriratát az 1921 decemberi -- a Magyarországhoz csatlakozás mellett döntő -- nép-szavazás után 1922-ben az országgyűlés így iktatott törvénybe (29.tc.). Ez a hűség azonban sokkal régebbi keletű.
Már a 10-11. századtól - emléküket máig helynév őrzi - lövérek (íjászok) őrzik erre az ország határait, sőt 1071-ben a soproni dandárok (agmina) Jan ispán vezérletével még a déli (szerémségi) honvédő harcokban is részt vesznek. "Köszönetet érdemlő hűségükért" erősíti meg már 1277-ben IV. László a város polgárainak kiváltságait. 1440-ben is a legitim uralkodó, a csecsemő V. László pártját fogják. Mátyás király pedig 1483-ban hálából saját királyi házát ajándékozza a városnak. A török időkben fontos utánpótlási bázis, olykor királyi (1625: III. Ferdinánd) máskor királynéi (1622: Eleonóra; 1681: Eleonóra) koronázó város, ugyanezekben az években országgyűlési székhely is. Mindezek szerves következménye az 1921-es választás és az 1922-ben elnyert, törvényileg szentesített cím. A pecsétképet alkotó vár a város több ezer esztendős történetét idézi fel. Vidéke ősidők óta lakott, várát - amely a mai Erdburger (Földvári) - dűlő-ben állhatott - a kelta-kor előtt építhették, ugyanis kelta neve Scarbantia már "szétszórt, elpusztított erősséget" jelent. Ezt az elnevezést a rómaiak is átvették és a várost Pannónia egyik legvirágzóbb településévé fejlesztették. A 4. század végétől lehanyatlott, de hogy soha el nem néptelenedett, bizonyítja 845. évi említése, Oudinburch, e név ugyanis a kelta elnevezés német tükörfordítása. Városfalával, bástyáival, tornyaival, gótikus és azóta átépített templomaival, kolostoraival, iskoláival, középületeivel és műemlékeivel Sopron legépebben fennmaradt városunk, sőt magistratusának teljes okleveles anyaga is megőrződött a mai napig.
A kapu nélküli városfal a polgárok öntudatát, autonómia igényét, évezredes önvédelmi beidegzettségét, összetartozás-tudatukat, egészséges lokálpatriotizmusukat fejezi ki, a fal és a tornyok nyitott ablakai ugyanakkor a nyitottságot, minden új, épületes törekvés befogadásra való készséget, a világra tárulkozást mutatja. A pajzs pecsétképen kívüli motívumai a hazai Szűz Mária-kultusz jegyében fogantak. A koronás Mária különlegesen megrajzolt képe a lorettói litánia "Regina"-ciklusát idézi, annak is számunkra legfontosabb, csak Magyarországon felhangzó elemét a "Magyarország Nagyasszonyát" (Patrona Hungariae) . A (mennyei) arany olajág is őt jelképezi, aki a "Béke Királynéja" (Regina Pacis). És mivel legszentebb szerepe, hogy ő volt "Istennek Szent Anyja" (Sancta Dei Genetrix), értelemszerűen került Jézus Krisztus ugyancsak míves portréja a bal pajzsfőbe.
forrásanyag: sopron.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése